Stanley Kubrick 1971-es Mechanikus narancsa napok óta itt kattog a fejemben. A keménykalapos huligánok erőszaktól átitatott, disztópikus világa felkavaró, nehezen felejthető képekkel és fordulatos, nyelvi és látványvilág-béli furcsaságokkal robbant be a köztudatba. Az alap fekete-fehér erős színpárra épülő képek két-három tiszta, de mellékes színnel kiegészülve operálnak; csak az "agymosott", korábbi erőszakos énjétől teljesen megfosztott Alex visszatérése után szelídülnek pasztelles multikolorba. Ráadásul Milena Canonero roppant eredeti kosztümjei, a derby kalapok, nadrágtartók, fehér overálok és szuszpenzorok nemcsak a korabeli punk és skinhead stílusba szivárogtak be, hanem napjaink populáris lemezborítóin is visszaköszönnek.



Guillaume Hinfray csíptetős szárú, erősen maszkulin csizmái is valahogy a filmet juttatták az eszembe: a piercingelt, már-már fétisbe hajló erős szexuális konnotáció egyébként sem ritka a tervezőnél, de a nadrágtartókra hajazó pántok, a fekete-fehérre építő design csak fokozza a hatást. Viddy well, my Droogies...!


---
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!